Palak panir és ciabatta

Régóta készültem, hogy elkészítem, de vagy spenót nem volt itthon, vagy panir. Igazából most se volt spenót, mert "csak mirelit", de szegény ember mirelittel főz (télen).
Most volt panir is, igaz nem friss, hanem két napos. Most tapasztaltam ki, hogy így viszont jobban süthető! Azt hiszem, hogy így viszont nem igazán autentikus, mert frisset kellene használni. Hogy a panir hogyan készül, azt már leírtam a cafeblogban is.
Palakot készíteni meg könnyű. nagyon hasonlít ahhoz, amit mi spenótnak hívunk (én ki nem állhatom a főzelék jelzőt ebben az esetben), bár nem tejjel készül, ahogy édesanyámtól eltanultam a módit.

Palak panir barnarizzsel

Mint említém volt, mirelitet használtam. Még csak nem is azt, amit nagyon szeretünk - spenótlevelek összetekerve, lefagyasztva -, hanem a spenóttégla masszát.
Egy kis fej hagymát megdinszteltem, adtam hozzá összedarált fűszereket: koriaandert, római köményt, fekete borsot, és három nagy gerezd fokhagymát, mivel Zsolt, a falusi boltos nem tart hinget (az indiaiak fokhagyma helyettesítőjét), majd beledobtam a kiengedett spenótot. Ezután adtam hozzá a mokkáskanálnyi kurkumát és reszelt gyömbért. Összefőztem az egészet, és kész. Mivel a víz elpárolog, nem lett valami sok, de hát eleve úgy terveztük, hogy barna rizzsel esszük.
A panirt felkockáztam, és olíva olajon pirosra sütöttem... Ha friss lett volna a panir, mint már említettem, nehezebb lett volna a sütés, mert az olaj szerteszét fröcsköl. A házi sajt milyenségét nagyban befolyásolja, meddig hagyod csöpögni, és meddig préseled. Ez mindkét esetben "ottfelejtődött", így hosszan (vagy húsz órát) csöpögött, és délutántól másnap délig préselődött, azután két napot pihent a fricskóban!
Mivel másnapra csak nagyjából három evőkanálnyi maradt, ezért sütöttem pár ciabattát (a hideg szobában állandóan van hidegen kelő kenyérmassza), és összeházasítottam az indiai és olasz finomságokat egy echt ungarische dish-sé!

Ciabatta és palak

Pakora, avagy a fázós zöldségek humusszal

Aki fázik, az vegyen bundát! Így tettek nálam a zöldségek. Jelesül a cukkini, a cékla, a sárgarépa, meg jó pár alma. Ez az öltözet majd minden zöldségfélének jól áll, és ha gyümölcsöt készítesz így, akkor a bundát kicsit édeskésre kell beállítani.

Nagyon szeretem az indiai ízesítést, kedvelem a zöldségeket, most meg az ünnepek után sok minden kell, csak hús nem, így aztán örömmel készítettem el. Ennél az indiai fogásnál a bunda a lényeg. Ha Kriszta konyhájában elolvasod a bejegyzést, akkor megtudhatod, hogy milyen fontos az alapanyag milyensége. Azaz a csicseriborsó liszt legyen indiai eredetű, ne magyar, mert az nem olyan. Hogy milyen magyar lisztből csinálni, megláthatod az én fotómon, hogy milyen indiaiból, megnézheted Krisztáéban.

Ráadásul én nem is csicseriborsó lisztet használtam, hanem sárgaborsót. Mégpedig úgy, hogy a kávédarálóban alaposan megdaráltam a borsót, passz...

A fűszerek közül csak a római köményt, a koriandert használtam, valamint hing helyett gyömbéres fokhagymapasztát (házi). A só és a fehér bors jött még hozzá.
Húsz deka sárgaborsóliszthez kimértem pontosan a megadott 230 ml. jéghideg vizet, és a fűszerekkel együtt összekevertem. (Persze a magokat előbb porrá őröltem a kávédarálóban!) Palacsintatészta sűrűségű tésztát készítettem, amibe beleforgattam a zöldségeket (nem sóztam, és forgatás előtt megtörölgettem, így jobban tapadt) Majd forró, bő olajban kisütöttem.

Humuszt készítettem hozzá, abba mártogattam.
A humuszhoz először tahinit készítettem: 50 gramm szezámmagot kávédarálóban megdaráltam. Sűrű massza lett belőle. Kikapartam egy tálkába, adtam hozzá vagy 15-20 csepp szezámolajat, és azzal simára kevertem. Azt írja a Wikipédia, hogy mivel a tahini egyetlen alkotóeleme a szezámmag, ezért tápanyag és vitamintartalma is hasonló, annyi különbséggel, hogy azok felszívódása sokkal hatékonyabb a magok megőrlése miatt.

Egy konzerv csicseriborsót beleöntöttem a turmixgépbe, hozzáadtam a tahinit, kevés olíva olajat, sóztam, borsoztam, adtam hozzá kevés kurkumát és őrölt, szárított gyömbért, valamint durvára darált borsot. Az egészet simára turmixoltam. Eleinte nehezen ment, a konzerv levéből adtam hozzá. Ne legyen túl híg, akkor jó.  Kiváló mártogatós volt a pakorához.

Miért kell kenyeret "főznünk" mostanság?

Egyszerű, ilyen időben kinek van kedve kimozdulni? Gondolom csak annak, aki fotózni akar...

Az ámbitusról fotózva a kertünk...

Ez pedig a hátsó udvar felé fordítva a masinát...

Ez pedig a fenti képen látható sufniból készült. Oda muszáj út miatt havat lapátolni, mert ott van a gyújtós, és a vékony fa a fűtéshez.

De hogy legyen főzés is, megmutatom, mit főztem a térdemnek, porckopás ellen:

Mert ugye a kocsonya zselatinja kiváló gyógyszer a porckopásra... :-)

Aki kenyeret ad, életet ad

A jó kenyér mindennél többet ér. Sajnos manapság ha jó kenyeret akarsz enni, akkor magadnak kell elkészíteni, mert a látványpékségekben csak látványt találsz, de valamit magára adó péket nem (már elnézést az ott dolgozóktól, de aki gombokat nyomogat a dagasztógépen, meg kelesztőgépen, meg a kemencén, az lehet egy jó betanított munkás...). Persze vannak már üzletek, ahol találni jót is, de utána kell járni, és mélyebben a bukszába nyúlni, ami bizony manapság egyre üresebb.

Én is szoktam sütni, de nem rendszeresen. De most nagy a hó, az előtte való bevásárláskor vettünk élesztőt, és lisztet, hogy ne legyünk a boltra utalva, ha nem lesz kedvünk kitenni a lábunkat.

Ez most érkezett el, amikor zuhog a hó, és kisült a kenyér! Ezt most 1/3-ad teljes kiőrlésű rozslisztből (RL 190) és 2/3-ad BL 55-ösből (finomliszt) készítettem.

A liszteket egy tálba öntöm. Egy evőkanál sót adtam hozzá. Elkészítem a kovászt: az élesztőt 2 dl. langyos vízben feloldottam, hozzáadtam a cukrost és a két evőkanál lisztet. Alaposan elkevertem, és meleg helyen hagytam fölfutni. Belekevertem a langyos lisztbe, és alaposan összegyúrtam. Alaposan megdagasztottam. Akkor jó, ha rugalmas a tészta.

Meleg helyre tettem kelni, legalább egy órára. Ezután megint alaposan összegyúrtam, a tepsit megliszteztem, és ráhelyeztem a kenyér formára dolgozott tésztát. Bevagdaltam 3-4 helyen. Betettem a villanysütőbe, ahol 75 fokon nagyjából 20 percig kelesztettem, majd rátetettem légkeveréses üzemmódban maximumra. Húsz perc után levettem 150 fokra és legalább egy órát sütöttem még.

Ha kész, kiveszed, egy órát hagyod pihenni, hűlni, majd felvághatod. Jó étvágyat hozzá!

Reggelire egészséget!

Miután utolért a muszáj, ezért aztán elmarad reggelire a kalóriaszegény brit reggeli (szalonna, kolbász, bab, rántotta), és előtérbe kerül a fitnessz, a vitaminságok és effélék.
Még az a jó, hogy tudom úgy csinálni, hogy közben játszom, mégpedig azt, hogy számolok, jegyzetelek, kalkulálok, szóval elvagyok, és közben arra vigyázok, hogy ne napi fél kilókat fogyjak, hanem csak heti egy-másfél kiló körül.
És a másik muszáj a térdem. Muszáj valamit tenni, hogy a sok kopás ellenére...
Nos, a reggeli előtt egy kupica homoktövisitalt iszunk:

Ezt én készítettem: 400 gramm fagyasztott homoktövist elturmixoltam 350 gramm mézzel, és ezt isszuk reggelente, egy-egy evőkanálnyi adagot, bár ebben e rettenetes nagyságú kupicában.
Ezután jön a "reggeli":
Gondolkodtunk, hogy vegyünk-e gyümölcscentrifugát, de aztán azt mondtam, hogy minek kiadni pénzt érte, amikor van aprítónk a robotgéphez? Pépesítem, és minden rost belekerül. Így aztán reggel nagyjából ezekből készítem a kanalazni valót:
Sárgarépa, alma, citrom, grapefruit, narancs, esetenként cékla, néha egy kevéske müzli (de szigorúan az alap, semmi frinc-franc).
Íme:

Természetesen csak tudományosan! Mindent szigorúan mérek, és kalkulálom az összetevőket!
Lassan, de biztosan haladok az úton!

Csicsókakrémleves céklacsipsszel

Január van, a fogyókúrák szezonja. Engem is utolért a muszáj, így aztán most senki ne dobjon rám követ, ha ennek jegyében jönnek a receptek...
Új utakon járok.
Nem használok semmilyen csodamódszert, hanem csak az alapigazságot veszem figyelembe, miszerint: ha több kalóriát égetsz, mint amennyit beviszel, akkor fogyni fogsz. Használom a KalóriaBázis kalkulátorait és mindennap játszom egy jót. Méricskélek, számolok, és lassan-lassan csökken a súlyom.
Ennek jegyében készült el a következő leves is, amit a címben írtam:
Hozzávalók:

390 g

Csicsóka

2 dl 

Tehéntej (1,5%)

4 dl 

Víz

1 g 

Őrölt bors

1 g 

Szerecsendió

2 g

Reszelt gyömbér

70 g 

Cékla

2 evőkanál (56 g)

Tejföl (12%)

Azért ilyen szép a külalakja a hozzávalóknak, mert KalóriaBázisról másoltam (de oda is én vittem be).

Az eljárás, melynek során az alapanyagokból egy tuti klassz leves lesz:
A csicsókát kockára vágva a vizes tejben puhára főzzük. Sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá szerecsendiót, adunk hozzá egy teáskanálnyi őrölt gyömbért (ha frisset használunk, akkor a csicsókával együtt főzzük ki.
Elturmixoljuk, adunk hozzá két evőkanál sovány tejfölt, újabb turmix következik, majd forralunk rajta egyet.
Kerámia serpenyőt olajjal kikenünk és nagyon vékonyra szelt céklaszeleteket sütünk, amit levesbetétként használunk. Nagyon dekoratív és finom. A hófehér leves a végére céklaszínű lesz.
Zárójelben jegyzem meg, hoyg a céklacsipsz mellé süttem fekete retek csipszet is, és ami elképesztő volt, tök édes, karamellizált volt, igazán ment ehhez a leveshez (de erről nincs fotó, sajna)

És akkor még a tudnivalók:
100 gramm tápértéke (benne van az adagonkénti 5 darab sültcékla):
kcal: 44.07
fehérje: 1.57
szénhidrát: 7.72
zsír: 0.91

Erdélyi töltött káposzta, avagy a feleségem dicsérete

Most szerény és visszafogott leszek:életem legjobb töltött káposztáját ettem karácsony másnapján! A receptet a 100 legjobb káposztás finomság című receptfüzetecskében találtuk. Ez a recept azért is kiválónak tűnt, mert főzőedénynek római tálat írt, és nekünk van egy nagyon kedvencünk, egy hasas, megfelelően nagy, bukaresti cserépedény, a hozzávaló fedővel.
Egy kiló vegyes darált húst vettünk, fele sertés, fele marha volt. A kisbéri zöldségesnél volt savanyított káposztafej, volt füstölt csülök a hűtőben, egy kevés füstölt oldalas, így aztán magától értetődő volt, hogy karácsony előtt pár nappal elkészül! Nagyon fentem rá a fogam, mert nálunk nem gyakori étel, akármennyire is finom. (Így jár az, aki fogyókúrákban érdekelt... mint például most is, jóval a töltött káposzta bekebelezése után.)
A darált húshoz hozzáadott a feleségem egy kanálnyi szép piros paprikát (nem bóti hamisítottat, hanem cecei házit!), egy teáskanálnyi majoránnát, két fej üvegesre párolt hagymát, 10 dekányi (általa) előfőzött rizst, sózta, borsozta, fél deci vizet löttyintett hozzá, majd összegyúrta, és hagyta pihenni a hűtőben. A káposztaleveleket megtöltötte a töltelékkel. Közben az én tisztem volt, hogy a tálat időben beáztassam, ezt már reggel megtettem, délelőtt volt a főzés.
Seafalconné kikente a cserépedényt zsírral, az alját kibélelte káposztalevéllel. Ezután jöttek a rétegek: elsőként apró káposzta, erre az általam apróra szelt csülök jött, erre borsikafüvet tett és megszórta kaporral (ezt jégkockatartóban fagyasztottam le, most csak ki kellett olvasztani), majd a töltelékek következtek. Három teljes sor került a nagyszájú agyagköcsögbe. Káposztalevéllel zárta le. Fél liter húslevest (ez valóban az volt) elkevert egy 450 grammos tejföllel, ráöntötte. Ráment a cseréptető, és hidegen a sütőbe került. Négy órát főtt.

Tálaláskor tejfölt tettünk rá.
Csuda finom lett, csak ismételni tudom...

Újévi jelentkezés a szentestei menünkkel

Mindig csodáltam azokat, akik karácsony előtt ki tudják tenni a karácsonyi menüsort, nekem se időm, se energiám előre (is) elkészíteni... És a karácsony az karácsony. Az nem a blogolás, az internetezés ideje. És nem is a fészbuké... Szilvesztert se itthon töltöttük, hanem a gyerekeknél, így aztán most jutottam csak saját géphez, és csak most kerül sor az első újévi bejegyzésre.

Szenteste a hagyományoké. Azt igen nagy traumaként értem meg az idén, hogy globális támadás érte a hagyományos karácsonyunkat, mert nekünk a Jézuska hozza karácsonyfát, és a médiumokból mindenütt Santa Claus folyt, Mikulással, krampuszokkal, rénszarvassal, ami teljes mértékben idegen tőlünk. De engem nem kell komolyan venni, mert csak egy zsörtölődő öregember vagyok, akinek fontosak bizonyos elvek... És azt büszkén mondom, éppen ezért, az idén győzelmet ünnepeltem! A kisebbik fiam, aki nyáron lett családfő, kijelentette, hogy a karácsony csak olyan lehet, amilyen gyermekkorában, és az ételekből se enged egy jottányit sem. Szóval mi kizártuk rénszarvasszánon érkező kisöreget.

Tehát szenteste gombaleves, rántott hal és bobajka volt, mint évtizedekre visszamenőleg minden december 24-én, a gyertyagyújtás után. És hogy szót is fogadjunk a médiának, ahol a változtatásra buzdítottak, ezért a hagyományos mákos gubát felváltottuk egy nagyszerű almás-mákos gubatortával! A receptet itt, az Édes otthonunk, némi sóval blogban találtam. A receptért oda menjetek. A narancsszeletet az asszonykám sütés előtt tette rá, tálaláskor mi tejszínhabbal "dúsítottuk" a fogyókúra jegyében!
A gombalevest az idén öt gombából főztem: csiperke, laska a piacról, a galamb, a fafül, és a trombitagomba szárított volt. Tejszínesen készült, a fafülgomba áztatólevét nem használtam fel, mert attól túl sötét lett volna a leves. A rántott ponty mellé "krumplisaláta" készült, az idézőjel azért, mert volt benne még: zeller, alma, dió, uborka, hagyma és természetesen saját készítésű majonézből készült tartárral kevertem össze.