BUÉK

El sem hiszitek, milyen jó, hogy itt kívánhatok mindenkinek boldog új évet!, és nem a hajón savanykodom!

Ez valami fantasztikus! Mindenki érezze jól magát, és aztán az új évben hajrá... mindenkinek legyen a vágya szerint!

Szentestei menü

Van nekem egy nagyfiam. Évek óta a bor a szenvedélye, mindenféle someliere tanfolyamokat végez, még Londonban is elvégezte a világ leghíresebb kurzusát. Napok óta nyaggat, hogy olyan rántott halat készítsek szenteste, hogy a bundában legyen mandula, hogy ahhoz hozhassa a bort.
Nosza, üssük föl az internetet, és meggugliztam a rántott hal és mandula keresőszavakat. Az eredmény lehangoló. Csak mandulás pisztráng volt, és talán még fogas... Így aztán maradt a saját kútfőm.

Afrikai harcsa mandulamártással és karottával
Úgy döntöttem, hogy csak azért se olyan mandulamártást készítek, amit a pisztráng és a fogashoz írtak. Nem mondtam el a fiamnak, hadd leygen meglepetés, de úgy döntöttem, hogy afrikai harcsát készítek, és ahhoz ihatjuk a fiam által választott bort.
A harcsából vágtam négy szeletet, nem túl nagyokat, hiszen előételnek szántam. Lisztben megforgattam, majd vajon pirosra süttem. Két szép, nem vastag sárgarépát 4 centi hosszúra felvágtam, és ezeket felhasogattam, majd  sózás után kevés dinsztelt hagymán megpároltam, de csak annyira, hogy roppanós maradjon.
A mártáshoz vajon megpirítottam 15 dkg szeletelt mandulát 4-5 gerezd apróra vágott mézes fokhagymával. (A mézes fokhagyma nem csíp, nagyon kellemes az íze). Amikor barnulni kezdett, egy evőkanál liszttel meghintettem, majd másfél deci olaszrizlinggel felengedtem, felforrás után hozzáadtam másfél deci tejszínt és besűrítettem.
A tálaláskor a halra öntöttem keveset, majd a sárgarépát külön halmoztam a tányérra, körbelocsoltam mártással és megszórtam petrezselyem zöldjével.
A nagyfiam boldog volt, mert "nem veszett kárba" a csopaki Tamás pincéből vásárolt 2006-os olaszrizling!

Gombaleves, kicsit másképp

Utána, a családi tradíciónak megfelelően gombaleves következett. Ezt édesanyám hozta a Kárpátaljáról, és ott talán azért jöhetett szokásba, mert a Kárpátok bőven adja a gombát, a szegények asztalára is bőven jutott belőle.
Nos, nem a szokványos levest készítettem. vettem szárított róka, és tölcsérgombát, valamint kínai konzervgombát. Kevés hagymát megdinszteltem, rádobtam a vízben áztatott, és utána kétszer kimosott tölcsérgombát (a leve fekete, és a mi levesünk fehér lesz), kicsit dinszteltem, majd hozzáöntöttem a két deci borba áztatott rókagombát, természetesen borostul. Egyet forrt, felengedtem annyi vízzel, amennyi levest akartam (1,5 l.), felforraltam, majd bele a tejszín és a konzervgomba, aminek valójában nem is kell főnie. Végül a víz, a gombás bor és a tejszín kiadott több, mint két liter levest! Tálalás előtt megszórtam petrezselyem zöldjével, és parmezán sajtot adtam mellé. A leves utáni negyven csepp még a 2006-os Tamás pince bora volt, de a fiam előhozta a főfogáshoz ugyanennek a pincének a 2003-as olaszrizlingjét!

Rántott hal karácsonyi krumplisalátával
volt a főétel. A rántott halat nem részletezem.
A krumplisalátát előző nap készítettem. A főtt burgonyát apróra kockáztam, adtam hozzá kockára vágott almát, retket, ecetes uborkát és csíkokra vágott hagymát.
Négy tojásból, annyi olajjal, amennyit felvesz majonézt készítettem, ezt sóztam, kevés cukrot adtam hozzá, egy citrom levét facsartam bele, egy nagy kanál mustárt tettem bele, megborsoztam, alaposan elkevertem, és végül egy nagy pohár (4 dl.) tejfelt tettem bele, és megint simára kevertem. Ezt öntöttem a burgonyára, elkevertem, és hagytam másnapig összeérni.
 
A desszert
Zserbógolyó  
volt. Az ötelet chilii&csoki adta. Majdnem úgy készítettem el, csak a mázzal volt gondom, ezért zserbómázat készítettem vízzel, porcukorral és csokoládéval.  És az aszalt barackot Unikumba áztattam, amit jól magába szívott, és ettől igen finom lett!
De maradt egy csomó máz! Nu, sto gyelaty?

Kitaláltam, hogy meggyet beáztatok rumba, és a maradék mákos (bejgli) tölteléket felhasználom mákos golyóként. Nos, hogy ne legyen nagyon folyós, belereszeltem tíz dekányi kekszet, hagytam, hogy magába szívja a nedvességet, és elkészítettem a mákos meggyes csokigolyókat. Viszont maradt még máz, és rumos meggy is. Ezért a meggyeket fogpiszkálóra tűzve belemártottam a masszába, és lett finom csokis rumos meggy.

Hát ez volt a menü szenteste, 2009-ben.
Holnap a kisebbik fiam főz, szilvával töltött kacsa lesz, holnaputan a nagyobbik valami halkölteményt ad elő, ahogyan ezt megígértük az asszonykámnak, hogy ne az ő vállait nyomja a háromnapos ünnepi kaja elkészítése!
kellemes karácsonyt mindenkinek, és remélem, adtam ötletet a jövő évi menühöz!

Boldog karácsonyt

Szeretetben töltött boldog békés karácsonyt kívánok minden kedves Bloggernek és családjánák.

Koccintsunk a fa előtt az éppen viharban hánykódó, vagy a kikötőkben magányosan a kabinjukba húzódó, és a családjukra gondoló kollégáimra, a szolgálatban levő tengerészekre is!

Kolozsvári töltött káposzta

Hozzávalók:

Egy fej savanyított káposzta, 1 kg. savanyú káposzta, fél kilogramm darált sertéshús (lapocka vagy tarja), 3-40 dkg. füstölt oldalas, vagy más füstölt hús, 20-25 füstölt kolbászkarika, egy pár debreceni, két szelet kolozsvári szalonna, 10 dkg. füstölt szalonna, 10 dkg. rizs, két tojás, tejfel, két közepes fej hagyma, pirospaprika, majoránna, só, bors.

Ha van maradék füstölt szalonnabőröd, az jó.

Elkészítése:

   A piacon be kell szerezni a megfelelő minőségű káposztát a maszek savanyúságosnál. De ha csak bolti van, mert nincs piac a környéken, azt is felhasználhatod. Mindenki a lehetőségekhez mérten...

Elsőként elkészítjük a tölteléket:

feltettem 10 dkg. rizst ugyanannyi vízben, mert nem kell, hogy megpuhuljon, csak részben. Ezután 10 dkg. füstölt szalonnát apróra kockáztam egy serpenyőbe dobtam, és kisütöttem a zsírját, majd egy fej hagymát apróra kockáztam, és megdinszteltem a zsírban. Meghintem piros paprikával, leveszem a tűzről, hagyom kicsit húlni. Egy tálba tettem, hozzáadtam a rizst és a darálthúst, sóztam, borsoztam, és egy kevés majorannát is adtam hozzá. Ráütöttem két tojást (illetve pohárba, és amiután láttam, hogy nem büdös, záp, rossz, utána adtam a kajához. Párszor megjártam, és beláttam, hoyg az anyósomnak igaza volt, aki mindig így csinálta).

Összedolgoztam.

Most, hogy kész a töltelék, meg lehet tölteni a káposztaleveleket. Nagyon fonros, hogy a vastag eret vágd le szépen a levél "síkjában", ettől elveszti a merevségét, és jól göngyölhető. A tölteléket gombóccá gyúrtam, és alevélre tettem. Két módszer is van, ahogyan összetekerem: a levél két szélét kissé behajtom, hoyg fedje a tölteléket, és feltekerem. A másik, hogy feltekerem, aztám mutatóujjal belegyömöszkölöm az üres levélvéget a töltelékhez mindkét oldalon. Ezt édesanyámtól láttam, és a zömét így készítettem, de mindkét módon hajtott töltelék jó lett.

Most még nem lehet lerakni, mert a káposztát kissé előkészítjük: a másik hagymár zsíron megdinszteled, paprikázod, és beledobod a savanyúkáposztát, megforgatod. nem kell megdinsztelni. A lábost (jó nagy legyen!!!) zsírral kikened. A szalonnabőröket raktam le először. Ha nincs, akkor a káposzta 2/3-át leteszed a lábos aljába, és ráhelyezed a töltelékeket. A füstölt húst felszeleteled és közé rakod. A kolbászkarikákat szintén. Lefeded a maradék káposztával, és felengeded annyi vízzel, hogy éppen ellepje.

Lassú tűzön másfél órát főztem.

Amíg készült, a kolozsvári szalonnából sütsz két kakastaréjt, a debrecenit bevagdalod, és szép pirosra sütöd azt is. Amikor leveszed a tűzről, a káposztát kiveszed, tejfellel készítesz egy vékony habarást, behabarod, ha egyet rottyant kész. Tálra szeded az apraját, rá a tölteléket, tejfelt rá, és a hegyibe a szalonnát és a debrecenit!
Ez egy csuda finom kaja, és ami fő, hogy nem hízlal, abszolúte diétás, koleszterinmentes, könnyű kis semmiség, meg mindentg tud, amitől a diétás nővérek a falnak mennek...

Ezt sokan karácsonykor, de újévre mindenképp elkészítik, én mostan, karácsony előtt, mert a mi családi hagyományainkban nem szerepel.

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!

Tegnap este a kis VUK meglátogatott

Nem hiszed? Este ezt fényképeztem az ámbitusról:

Szegény jószág...
Akkor vettem észre, amikor az ajtó mellett szaglászta a macskák által otthagyott csirkecsontokat (hát, mell, nyak...) és el is vitte őket, és nyilván meg is ette a fagyott csontokat, ezért aztán ez tipikus gasztroblogos bejegyzésnek számít, te is elkészítheted, ha a csontokat kiteszed a fagyra...
Készítettem egy gyors videót, 6 másodperc és lemerült az akku:-( Utána futás a fényképezőgépért, és őkelme a gyümölcsfák közül jött a fenyő alá, majd kiballagott, s elment a kocsi megett.
Hát ilyen kalandom volt tegnap este, miközben Kovács Kati állandóan azt énekelte, hogy: Hull a hó a kéklő hegyeken, és senki nem állította le...

Eltávozáson vagyok...

Kiengedtek. Kimenőre. De persze vissza kell menni, és örömmel megyek, mert nagyon jótékony a kezelések hatása. A csuklóm javult, a térdem javult, a vállam is jobb.

Járunk vízitornára.
Az öltöző mindenféle táblákkal, falragaszokkal, felhívásokkal van tele. Fürdőruha nélküli szappanos fürdés kötelező, mielőtt a medencébe lépünk. Ennek ellenére a meglehetősen intelligensnek látszó férfi rá se hederít, száraz testtel megy a vízbe. A gyógytornász mégse vele perel, hanem a fürdősapka nélkülivel:
- Uram, a fürdősapka mindenkinek kötelező!
- Nekem is?
- A rendelet nem tesz különbséget...
- De nekem nincs.
- Akkor vegyen fel egy műtőssapkát, van az öltözőben az ilyeneknek... - mondja a tornász.
És a nagyszakállú felveszi a fürdősapkát a kopasz fejére. A rendelet az rendelet...
 
Ebéd.
- Újházy tyúkhúsleves, sok csirkével, utána rántott borjúszelet... - mondom, a kórterembe lépve, és csak a borjúszelet után kezdenek röhögni. Vajon az elejét komolyra vették?

Jó pont a Jóistennek.
Megint látom, hogy a vakon születtek mennyire más világban élnek. A masszőr közülük való, és nagy érdeklődéssel kérdez a tengerekről.
- A Fekete-tengerről ki lehet jutni a Földközire?
- Igen... - és elmondom, hogyan is van ez. Aztán felvilágosítom, hogy a tengerek kapcsolatban vannak egymással. Ezen elámul. De elhiszi, és megjegyzi:
- Ez nagyon praktikus.
Hol a Jóisten ellenőrzője? Beírjuk a jó pontot.

Nagydumás

mindenütt van, aki sikerrel idegesíti a többit. Mert ugye ő a jópofa. Ez pasas olyan, hogy az ablakpucoló folyadékról és a szobaszámról is a baszás jut az eszébe, és ezt ragozza hol alpárian, hol trágárul, hol unalmasan, nagy ritkán jópofán. De miért gondolják, hogy ez másokat annyira érdekel? Persze az "ez" a dumájukra érvényes.

Kórházi barátságok
is köttetnek. Mintha nem lenne ez se ma már szokványos. Karcsi elmegy. Búcsúzik:
- Jól éreztem magam köztetek. Igazán örülnék, ha valami kapcsolat megmaradna. Az iwiwen rajta vagyok, x.y. néven...
Már be is ikszeltem.

Két hét szünet...

Ugyanis elmentem otthonról. Nem utaztam el, csak bevonultam. Az ORFI-ba, és a II-es Reumatológián megpróbálnak tengerészt faragni belőlem, olyat, amelyik még egy szerződést kibír. Reméljük sikeres lesz a műszakira való felkészítés, és átmegyek a vizsgán...Addig odabent élvezem a kórházi kosztot.

Már az első napért érdemes volt bemennem! Sárgaborsópüré leves, amiben a sárgaborsópüré volt a kevés, de lében igen bővelkedett, osztán valamilyen sült, rizsa, és karalábé-sárgarépa mártás (öntet?) tett mindenkit vidámmá. Engem azért, mert ha nem jövök be, akkor az életben nem eszem ilyet.
Persze ízre nem rossz. A karalábé karalábé ízű, a sárgarépa se szarvasgomba illatot árasztott. A rizsa fehér, a hús kicsi, tehát minden smakkolt. És kiderül, hogy még ez is sok! Mert erőteljes férfiak ott hagyják a levest, marad rizs a tányéron... mit reklamál az ilyen a kosztra?
Vacsora: egy májkrém, két átlátszó szelet kenyér. És a reggeli: inter-szuper-kontinentális reggeli: egy margarin és egy lekvár, de a szállodai rettentő nagy adagnak csak a negyede mindegyik.
Itt válik az ember igazi ínyenccé, mert ha kijött, akkor a vasszöget is élvezettel eszi...
Addig is, amíg kijövök, kezelnek, kúrálnak, és a végén ilyen ügyes leszek: